Hello, Hello!
Néhány információ azoknak, akik a kaják iránt is érdeklődnek. (Andi szerint senkit sem érdekel, de remélem azért, hogy nem így van, főleg hogy a blogunk címe is BACONország)
Engem nagyon érdekelnek az amerikai ízek, (nem csak a bacon), hanem minden más is. Eddig azt gondoltam, hogy nagyon szegényes, ízetlen egyszerű, gyorséttermi ételeik vannak csak (mindenki pizzát és hamburgert eszik – az amerikai filmek és sztereotípiák hátránya ugye…), rengeteg édesség, zsír, cukor és szénhidrát, de remélem, hogy az utunk végére sikerül kivételeket találnunk, vagy pedig teljesen rabjai leszünk ezeknek az ételeknek.
Amit eddig kóstoltam nagyon más volt, mint Európában, és ízlett is, talán szerencsénk lesz, és tényleg csak finom (és lehetőleg kevésbé hizlaló) ételekkel találkozunk utunk során…
Amikor ezt írom épp a repülőn ülünk New York és Los Angeles között, most haladtunk el Kentucky felett, de persze a gépen csak Jack Daniel’s van, Jim Beam nincs, pedig szívesen ittam volna egy kortyot a nagy kedvencből, ha már a szülőhelye felett repülünk épp... Persze nem, hiszen amúgy is reggel 9 van, ilyenkor nem iszik az ember, főleg, hogy LA-ben leszállás után már vezetnem kell.
A repülőutat úgy hirdették, hogy korlátlan az étel és italfogyasztás, ami igaz is, nem egy Lufthansa repülés, amikor az elején kiadnak egy szendvicset, meg a végén egy kávét, hanem kb 10 percenként körbejárnak az utaskísérők, és ha szükségünk van valamire, akkor egyből hozzák. Azt hozzátenném még, hogy a korlátlan étel és italfogyasztás kólára, üdítőkre, csokira, sütire, chipsre, mogyoróra, stb… szóval csak „szemétre” korlátozódik, de valahogy nem lepett meg a dolog, hiszen az USAban vagyunk, úgy látszik itt ez a normális.
Mellékesen: hatalmas helyünk van a repülőn, látszik, hogy kövérebb emberekre tervezték, kényelmesen ki lehet nyújtózkodni, van több tucat rádió és legalább ugyanannyi TV adó, zene, és poharak tele jéggel, amiket a kellően ügyes utastársak pillanatok alatt az ölükbe tudnak borítani (nem szeretném megnevezni, hogy kik azok, de nem én :-)
Visszatérve az ételekre:
Első nap este a házigazdáink rengeteg gyümölccsel vártak minket:
Volt friss, a kertben termett zöld füge, cseresznye, szőlő, ringló, stb… Az első meglepetés itt ért, a cseresznye ugyanis kinézetre hasonlított az európaihoz, ízre és állagra viszont teljesen más, és nagyon-nagyon finom volt. Sokkal ropogósabb volt, illetve ízre egy kicsit mintha szilva íz is keveredett volna bele.
Este kínait készítettek a vendéglátóink, ami a következő fogásokból állt:
Kis zöldborsóval és hússal töltött párnácskák
Fűszeres rizs
Olajban sütött bundázott garnélarák
Másnap reggel pedig el lettünk halmozva egy igen kiadós reggelivel:
Friss new yorki bagel-t kaptunk (lyukas fánk alakú zsömle, több féle lisztből, melegen)
Krémsajtok, lekvár, friss croissant (ezt később magunkkal is vittük várost nézni)
Füstölt lazac + hagyma (én ebből ettem a legtöbbet), valamint ehhez kísérőnek sárgadinnye
Kávé, narancslé
Annyira jól laktunk tőle, hogy órákig nem tudtunk ételre gondolni utána…
Délután 3 körül a Rockefeller Centerben ettünk egy pizzaszeletet, és az az igazság , hogy ez volt az eddigi legfinomabb pizza amit ettem (TÉNYLEG!). Kinézetre semmi extra nem volt benne, de valami hihetetlen jól meg volt fűszerezve, finom krémsajttal, és ízletes kolbásszal, parmezánnal… mmm :)
Este pedig „amerikai filmesen” pizzát rendeltünk, itt a családi méretet „pizza pie”-nak hívják (pizza torta), 4en nagyon jóllaktunk tőle, és még maradt is.
Amíg mi elmentünk a pizzáért addig Andi salátát készített friss gombából, uborkából, retekből, paprikából, zellerből, és még sorolhatnám, az is nagyon finomra sikerült, köszi Andi :)
Eddig nem igazán fotóztam ételeket, de később, ha úgy alakul majd teszek ide pár képet az érdekesebb kajákról
Egyelőre ennyi, irány Los Angeles, és az első USA autóbérlés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése