Ha már így belejöttünk írok a tegnapi napról is, és akkor már nem leszünk legalább ezzel lemaradva.
Tegnap elindultunk először a Zion nemzeti parkba. Útközben átmentünk azon a kisvároson is ahol aludni akartunk (Springdale), hát az eddigi legszebb kisváros volt. Iszonyat hangulatos, közvetlenül a park előtt. Beérve kiderült, hogy autóval nem lehet bemenni, így parkolóhelyet kellett keresnünk. Hatalmas szerencsénk volt, mert kb akkor amikor ez tudatosult bennünk, előttünk járt ki egy család, így nem kellett körbe-körbe járőröznünk, mint sok más autósnak. :)
A parkban egy hosszú út van több megállóval, mi úgy döntöttünk, hogy végigmegyünk először, útközben meg bejelöljük hol állunk meg visszafelé. Így is lett, közben meg ámuldoztunk, hogy milyen szép helyen járunk :)
A park legvégén levő ponthoz megpróbáltunk elsétálni, de mivel az út végét a folyóban kell megtenni, ezért a legutolsó szakasz kimaradt (sokan megtették :)). Így nézett valahogy ki:
A parkban amúgy nagyon védik a természetet, meg az ott élő állatokat. Sajnos teknőst nem láttam, pedig elvileg az is van, de voltak valamilyen pulykák meg őzikék, meg rengeteg mókus. Hegyi oroszlánokkal és farkasokkal szerencsére nem találkoztunk, viszont annál több mókussal. Rengeteg tábla figyelmeztet, hogy igaz, hogy nagyon cukik, de ne etesd őket, mert gyorsan és nagyot harapnak, másrészt 100 dollár a bünti ha megteszed. Volt kinn egy kép is, hogy milyen gyorsan mekkorát harapnak, engem meggyőztek :)
A legviccesebb az volt, mikor az út legvégén, ahol páran otthagyták a cuccukat mielőtt a vízbe belementek, megláttuk, hogy egy mókus kirágott egy táskát és kiette belőle az ott levő kekszeket. Pár másik próbálta kivenni a részét a nasizásból, de ez mindig elzavarta őket, olyankor volt nagy futkozás meg verekedés :)
Mivel egy viszonylag szűkebb kanyonban voltunk így a fényviszonyok nem mindig voltak jók, de azért megmutatom milyen is volt.
Ziont elhagyva a Bryce kanyon felé vettük az irányt. Csodálkoztunk, hogy arra a röpke 100 km-re miért mondja a GPS, hogy bő két óra lesz, aztán az első kilóméterek után rájöttünk. Egy alagúton átkelve egy teljesen más világba kerültünk és szintén csak csodálkozni tudtunk, hogy ez most mi és hogy került ide, és hogy jöhet ilyen létre. Erről nem tudok képet mutatni mert itt csak videóztunk, viszont a Bryce kanyonban már csattogtak a gépek.
Az egész egy nagyon meglepő hely. Az ember azt gondolná, hogy egy erdőben autókázik, de amikor megáll valamelyik jelölt pontnál és kisétál, akkor ilyen látványban van része:
Itt is megvolt az "Ez hihetetlen, erre nincsenek szavak" élmény :)
A napunk itt véget is ért, már csak szállást kellett találni. Mivel a tervezett útvonalon nincs sok település, így kinéztük a legnagyobbat, ami egy kis csendes falu, de még itt volt a legtöbb szálláslehetőség. Kb. másfél óra volt az út, nagyrészt már sötétben, forgalom alig volt, viszont amin meglepődtem, hogy ha itt kiteszik az ugró szarvasos táblát, akkor itt bizony tényleg vannak... Hát azon a részen biztos nem kapunk gyorshajtásért büntit, mert annyi őz volt közvetlenül az út mentén, hogy alig mertem menni...Szerencsére békésen legelésztek, nem volt semmi gond. Biztos a benzingőzös fű finomabb :)
Szállást egyből találtunk, kicsit egyszerűbb mint az eddigiek, de nincs vele gond.
Ma meg irány a Monument Valley, amit a Marlboro reklámokból mindenki ismerhet. Szeptember 11. alkalmából ma egész nap úton leszünk, élvezzük a tájat, és nem megyünk nagyváros közelébe :) Elvileg ma esős, zivataros időnk is lesz, reméljük nem lesz nagyon vészes. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése